Mt 6, 6:"Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."

A Gárdonyi Református Egyházközség története

Tartalom:

A Gárdonyi Református templom rövid története
1 .Gárdony település vázlatos története
1.1 .Gárdony története 1534-ig
1.2. A török idők
1.3. Gárdony a 48-as szabadságharcig
I .4. A 48-49-es Szabadságharc
1.5. 1850-1919
1.6. 1919-1945
2. A gárdonyi református egyházközség előtörténete
3. A gárdonyi református  egyházközség története 1784-1890 között
4. Gárdonyi Református Egyházközség története I 890-től 1995-ig
4. 1. Tóth Kálmán lelkipásztorsága (1890-1929)
Valláserkölcsi élet
4.2. Gulyás Péter lelkipásztorsága
4.3. Szilvássy Géza lelkipásztorsága (1969-1980)
4.4. Borsos Péter lelkipásztorsága (1980-1995)
5. A gárdonyi egyházközség intézményes és egyesületi élete
5. 1. A gárdonyi református elemi népiskola működése
5.2. Diakónia
5.3. Belmisszió

6. Gárdonyi Református Egyházközség története 1995-től napjainkig
6.1. György Attila lelkipásztorsága (1995-2003) – előkészületben
6.2. Oláh László lelkipásztorsága –  előkészületben

 

A gárdonyi református templom rövid története:

II. József türelmi rendelete után a gárdonyi reformátusok utcára nyíló ajtó és torony nélküli templomot kezdtek építeni 1784-ben, és be is fejezték 1785-ben. A harangok számára haranglábakat emeltek fából, majd 1799-ben kőtornyot építettek a templomhoz, mely tornyot 1837-ben javitották és meg is erősítették. 1846-ban került korszerű orgona a gyülekezet tulajdonába, de sajnos a II. világháború keresztül gyalogolt az orgonán, és az tönkrement. 1859-ben a templomot teljes egészében tatarozták és átépítették, aminek következtében elveszítette eredeti barokk jellegét és egy kicsit stilizált neobarokk arculatot kapott. A templomban levő szószék 1861-ben készíttetett. 1899-ben a templom belseje, 1906-ban a templom külseje és a toronysisak lett renoválva. A II. világháború sebei csak 1950 elejére gyógyultak be. A soron következett generális renoválások évszámai: 1961, 1972, 1984, reméljük, hogy ez 1997-2000- ben is megtörténik. (lap teteje)

1 .Gárdony település vázlatos története

1.1 .Gárdony története 1534-ig

Gárdony neve személynévből keletkezett, magyar névadás. A Gardun személynév 1260-ban fordult elő először, amikor Gardun fia két birtokot a zágrábi püspöknek eladott. 1291-ben III. Endre Gardun fia, Gardun jobbágyait mentesítette a nyestadótól, valamint a bánok megszállása és élelmezése alól, Gárdun nemes érdemeiért, amelyek az osztrák herceg elleni hadjáratban tanúsított. Kétségtelenül a Fejér megyei Gárdonyt említi egy 1372.évi oklevél, amikor Gardon-i János, királyi emberként megtiltotta a fehérvári bíró fiainak, hogy a fehérvári keresztesek Iszka nevű birtokán szántsanak, vessenek, kaszáljanak, házat, vagy épületet emeljenek. Gárdony eredetileg a Csepel-szigethez tartozott és az itteni ménesekkel együtt királyi, ill. királynéi birtok volt. Mint lakott helyet 1410-ben említik először, amikor Zsigmond király a gárdonyi nemesi kúriát (hűséges szolgálataiért) Zollerni Frigyes nürnbergi várgrófnak adta, annak a 20000 aranynak a biztosítékaként, amelyet akkor a kincstár nem tudott a várgrófnak kifizetni. 1410-ig a gárdonyi birtok másik része a Tétényi család kezén volt. Ezt (Somogy megyei birtokért cserébe) a királynak engedte át. 1424-ben Albert ausztriai herceg és több magyarországi főúr megerősítette Gárdony birtoknak és a hozzátartozó méneseknek Borbála királynő részére való adományozását. 1429-ben egy bíráskodási ügy kapcsán említi egy oklevél Gárdonyt, mint királynői birtokot. 1456-ben V. László cserében már birtokokért zálogba adta Farkas László budai polgárnak, Csepel-sziget ispánjának. Farkas halálakor 2000 Ft-tal adósa maradt Höltzler Konrádnak. Özvegye az összeg fejében eladta Gárdony birtokot Höltzlernek, akit ugyanez időtájt a magyar nemesi rendbe is felvett a király. Mint a csepeli királyi uradalomhoz tartozó birtok a kamara haszna és a királyi vámok alól fel volt mentve. Ezt a mentességet V. László király 1457- ben kedves híve, Höltzler Konrád földesurasága alatt is meghagyta. 1461-ben a Rozgonyiak kezén volt. Ebben az évben Rozgonyi János és Renaldus tett panaszt újfaludi Kende János és Zomor László ellen, akik familiárisaikkal Gárdony birtokra törtek, és onnan a jobbágyok javait elrabolták. 1515-1517-ben jelent meg az a két család gárdonyi birtokosként, amelyek a további évek birtokviszonyaiban különösen nagy szerepet játszottak. Az egyik a Buzlay család, amelynek Katalin nevü tagja Báthorv György királyi főlovászmester felesége, nagybátyja Buzlay Mózes udvarbíró volt. A gergelylaki Buzlay család tagjai (Farkas János és István) és leszármazottaik huzamosabb ideig részbirtokosok Gárdonyban. 1515-ben kapta Nyéket a mai Kápolnásnyék elődjét) II. Lajos királytól Pettendy Ilona, Antalffy János Özvegye. Az ő unokája kettyei Finta Albert, ás leszármazottai a török időkben is részbirtokosok Gárdonyban. (lap teteje)

1.2. A török idők

Fehérvár eleste (1543 után) Gárdony török kézre került. Ezt közvetlenül megelőzően Várdai Mihály volt a birtokos Gárdonyban. 1535-ben Ferdinánd király a birtokot (Várdai hűtlensége miatt) Bakith Pálnak adományozta. 1581-ben (a török uralom alatt) Gárdony a magyar földesúrnak (Palota várának) is adózott. Ebben az évben Hermann György és Kapornaky Ferenc kérték adományul az uralkodótól a Buzlay Mózes halálával gazdátlanná vált birtokot. A helység 1581-ben az ismétlődő háborúk miatt már lakatlan. Ebben az időben Gárdony pusztát Pákozd lakosai művelték, ők fizették a földesúri telek használatért a tizedet (1500 akcse, azaz 3000 magyar dénár) a töröknek. Ezt a császári defterbe (adókönyvbe) be is jegyezték. 1626-ban a győri káptalan végzett beiktatást a birtokon. 1667-ben Pettendy Ilona unokája kettyei Finta Albert nőági leszármazottjai kapják I. Lipót császártól Gárdonypusztát. A nőági leszármazók között Kovács (Szabó) János (neje Nagy Ilona) Kaszap (Nagy) János és fia János (neje Diószegi Kata) Dezső Jakab és testvére Katalin nevei találhatók. Ezeknek a családoknak a tagjait a töröktől való félelem miatt Veszprém várában iktatták be Gárdony birtokába, s utódaik a XVIII. szd.-ban is szerepet játszottak. A török uralom vége felé Finta Mihály győri nemes Gárdonypuszta földesura. A földet a környező falvak lakói művelték, akik a magyar földesurakon kívül, a török földesúrnak is adóztak, évi 20 Ft cenzust fizettek. (lap teteje)

1.3. Gárdony a 48-as szabadságharcig

1696-ban a Finta és a Balassa család osztozkodott Fertőfő (Kápolnásnyék), Pettend, Gárdony és Velence birtokán. Az osztás során Pettend és Nyék a Balassa családé, Gárdony és Velence a Finta családé lett. 1700-ben, amikor Heister generális megakarta vásárolni Gárdonyt, a győri káptalan határjárást végzett. Megállapították, hogy Gárdony egy mocsár mellett fekszik, kiterjedése ás hosszúsága 1-4 mérföld. Földje szántónak és legelőnek egyaránt jó. 1703-ban Hágó György ás felesége (Nagy Erzsébet) 500 rajnai forintért eladták Káldy Jánosnak (neje Potyondi Erzsébet) azt a gárdonyi birtokrészt, amelyet korábban Harangozó Istvánné Czindor Erzsébettől vettek. 1703-ban Meszlényi Jánosné Festetics Mária egy másik birtokrészt is Toldy Páltól ás feleségétől zálogba vett Meszlényi János bérelte Nagy Kaszap János örökrészét is, így a fél puszta a Meszlényi család kezén volt. Egyéb birtokosok ebben az időben a Dezső, Magyari, Kutas, Kovács, Tóth, Bóné, Takó és a Finta család. 1711-ben megegyezés jött létre a birtoklásra nézve Takó András (neje Fördős Ilona) hagyatékáról a Fördős és a Takó család között. 1716-ban Meszlényi János 1800 Ft-ért megvette Finta János gárdonyi részbirtokát. Az 1715-1720. évi Országos összeírásban Gárdony (mivel puszta volt), külön nem szerepelt. Megjegyzik azonban az összeírások, hogy a Velencei lakosok Gárdony határából 50 hold szántót műveltek. 1724-ben Sándor Györgyöt említik a források Gárdonypusztáról, akit Csabdipuszta birtokbaiktatására hívtak meg. Az 1731. évi megyei összeírás is Gárdonyt a puszták közé sorolta. Birtokosai a Finta, Dávid, Kaszap, Kovács, Ferenczi, Kósa, Fogthűi, Sándor, Bogácsi, Szili, Pálfi, Baranyi, Szekeres, Bóné, Babai, Török, és a Szőllősi család. Ugyan ebben az évben újszerzeményi vizsgálat folyt Gárdonyban. Fördős István részbirtokait Valaszkay Mártonnak adta el, Fördős pedig megvette Valaszkay győri házát. Deső Kata asszony maradékai (Pakai Mihály, István és Judit) megkeresték csúzi Cseh Pált, Bust Istvánt, Fördős Istvánt, Tóth Istvánt, hogy Kápolnásnyék, Pettend, Bodmér ás Gárdony pusztán levő jogaikat és részeiket szerezzék vissza az idegen birtokosoktól. A per a királyi tábla előtt folyt. Később a Kaszap ás Tóth család pereskedett Gárdony birtok egy részéért. 1776-ban Matyók Ferenc panaszt tett a fia ellen a vármegyénél. Előadta, hogy Gárdony nemesi faluban levő jószágát, egész gazdaságát fiainak engedte át azzal a kikötéssel, hogy ellátásáról és ruházásáról gondoskodni tartozik. Fia azonban félretéve a szülő iránti tiszteletet, apjáról gondoskodni nem akar, elhanyagolja, ás még élelmezni sem akarja. A megyei közgyűlés a főszolgabirót bízta meg az ügy kivizsgálásával. Ám majd intse meg a fiút, hogy az isteni ás természeti törvény alapján szülejéről gondoskodjon. Ebben az időben Pusztai János, Kaszap Ferenc ás Horváth György közbirtokosokat említi a források. 1777-ben Györe János, a velencei római katolikus egyház adminisztrátora panaszolta, hogy a gárdonyi közbirtokosok halottaikat (a királyi határozat ellenére) bejelentés nélkül temetik el, és más parókiális funkciókat is gyakorolnak. A főszolgabíró erre összehívta a közbirtokosokat és megtiltotta, hogy a plébánosnak való bejelentés és a stóladíj megfizetése nélkül a halottakat eltemessék, újszülötteiket megkereszteljék vagy akár házasságot is kössenek. Az 1770-es évekből két tanító (Gyöngyösi László ás szalánki Füri Ferenc) nevét ismerjük. Ez azonban nem jelentett állandó oktatást Gárdonyban, hiszen a ratio educationis korában 127 család nélkülözte itt az iskolát. A katolikusok 1783-tól kezdve a velencei plébaniához tartoztak. 1783-ban a tanítót az uradalom fizette. Kétszobás házából az egyik szoba tanteremként szolgált. Összesen 45 tanuló volt, ebből 22 lány. A gárdonyi református templom 1784-ben épült, a homlokzat elötti magas tornyot 1799-ben toldották hozzá. Megemlítendő a templomban őrzött fedeles ónkupa, Fauser Mátyás budai mester 1783-beli munkája. Az 1770-1780-as évek összeírásai szerint. Gárdony a megyei gabona övezetébe esik, bár nagyrészt mocsárban fekszik. Az 1774-75-ös adóösszeírás mindössze tíz adózót említ. Ezeknek Gárdonyban az állatállományuk 15 tehén, 5 tinó, 2 borjú ás 21 ló volt. Az 1784-1787. években 67 házban 128 család, összesen 599 lélek lakott. Ebből 1 pap, 286 nő, 76 nemes, 6 jobbágy, 104 zsellér, 77 1-12 éves, 23 13-17 éves gyermek volt. 1794-ben Alnemesi pusztaként említtetik Gárdony, ahol közbirtokos volt többek közt a Bóné, Nagy, Klára, Szöllősi, Varjasy, Szűcs, Horváth, Dörnény, Angyal, Babay, Móóré, Pordány, ás Angyalosi család. 1798-ban Tóth István a nemesi puszta curátora a megyéhez fordult panasszal, mert a közbirtokosok a pusztán át vezető országutat kikompolták ás cövekekkel Oly véggel kicövekelték, hogy elárkolják, mely ha megtörténik, lehetetlen lészen két kocsinak egymás mellett elmenni s kikerülni. Ezen kívül alázatosan jelentem, a pipázást, mely is minálunk sok közbirtokosok által ás ezek után a cselédek által is az utcákon, a takarmányok között, nyáron még az asztagok közepében is ás más veszedelmes helyeken minden tartózkodás nélkül tétet. A vármegye ezt kemény parancscsal tiltotta meg. A XVIII-XIX.szd. fordulóján a helységnévtárak Gárdonyt népes, szabad pusztának tüntetik fel, termény határral. Megemlítik hogy a Velenceit-tó melletti síkságon, Agárdpuszta mellett, a csákvári járásban fekszik, egy posta állomásnyira Velencétől. Lakói magyarok. Csak egy példa a szokásos bírósági ügyekből: 1801-ben Babay Adám János nevű testvére ellen tett panaszt a vármegyénél, mivel feleségét bántalmazta. Babay ezért kártéritást kért. Az ügyet Zlinszky Imre alszolgabíró vizsgálta ki. A seborvosi látlelet és a szomszédok vallomása szerint a nőt annyira megverték, hogy három hétig az ágyat nyomta. Mivel a felperes Babay vagyona nem haladta meg a 400 Ft-ot, a vármegye a kártérítési igény peres úton való érvényesítéséhez jogi segítséget nyújtott. 1816-ban már oltották a gyerekeket himlő ellen, habár az oltás a minden évben tartott tanítás ás publikáció ellenére, kivált a szegények között, nincs teljesen folyamatban – mondja a jelentés. Az 1836-os népességösszeirás 1411 lélekről beszél. 1838-ban a megyei közgyűlés bizottságot állított fel a Velencei tó lecsapolásának ügyében, gárdonyi közbirtokosok részvételével. 1841-ben 200 gyermek befogadására alkalmas iskola volt Gárdonyban. Kovács Pál tanító vallást, vallástörténetet, természettant, földrajzot, számtant, írás-olvasást tanított. 1843-ban Bóné József gárdonyi közbirtokos, megyei alügyész volt. Ebből a korszakból való agárdi, dinnyési, gárdonyi helynevek: l-latárvölgv, Alsó- és Felső Dülő, Sikárdomb, Templomtér, Középtábladülő, Mocsár, Tóradülő, Bikavölgy-alsó,       Kertalja, Al sórét, Tómellék, stb.. (lap teteje)

I .4. A 48-49-es Szabadságharc

1 848 májusában a vármegyei bizottmány tagja lett Gárdonyból Gaál Sándor, Kaszap Lajos, Kis Károly református lelkész, Matyók Zsigmond, Nagy István, Szőllősy István és Tóth István. Önként jelentkezett nemzetőrnek Nagy István, Ladányi Pál tanító, Szűts Pál, Kaszap Antal, Szöllősy József, Matyók János és Szabó József. A 60 gárdonyi nemzetőr (köztük 1 főhadnagy, 2 alhadnagy, 1 őrmester és 3 tizedes) 1848 július 16-án esküdött fel. 1848 szeptember első napjaiban Percze Mór megszervezte Pesten a Zrínyi 35. honvéd zászlóaljat, részben újonnan toborzott pestiekből, részben a Bécsből érkezett magyarokból és németekből. A csapat a Dinnyés és Pákozd között állomásozó magyar hadtest részeként a pákozdi csata idején Gárdonyban várt csata nélkül. Másnap szeptember 30-án ők képezték az utóvédet a Baracska mögötti magaslatokon.

1848-49-ben társadalmi kérdések is napirendre kerültek. 1848 augusztusában a kisházas zsellérek kérték, hogy töröljék el az uraság földjén lévő házak utáni szolgáltatásokat, ahogyan az más helységekben is történt. Kérdezték, hogy kell e füstpénz fizetniük? 1849 márciusában a Fejér megyei törvényszék adta meg a választ: a gárdonyi kisházas zsellérek majorsági földön, szerződés alapján élnek. Ezért az ottani közbirtokosság úgy nyilatkozott, hogy a terheket továbbra is fizetniük kell. (lap teteje)

1.5. 1850-1919

A jobbágyfelszabadítás Gárdonyban nem érezteti hatását, hiszen itt úrbéres telkek nem voltak. Csupán a zsellérek kapták meg legelő-járandóságaikat (23 család), de ez komolyabb vagyoni emelkedésre nem adott lehetőséget. Az egykori nemesi falu teljes határa a nemesi közbirtokosságé volt. 1850-ben a legnagyobb birtokos a Magyari-Kossa család, de még 90 körüli a közbirtokosok száma. A falu topográfiai képe azonban csak alig különbözik egy átlag faluétól. Ekkor a református templom és Iskola mellett több urasági ház állott a faluban, melyek építészetileg a XIX.szd. nemesi kúriáira jellemző stílusban épültek.

A gárdonyi lakosok többsége az 1848 előtti évszázadban a református vallást követték. Ennek voltak itt szervezett intézményes, szellemi irányítói. A katolikus főleg a betelepült szegényebb népelemből kerültek ki. Ahogy növekedett a bevándorlás a kapitalizmus évtizedeiben, úgy növekedett a katolikusok száma. 1850-ben a katolikusok száma Gárdonyban még csak 27% volt. Növekedésük oka a bevándorlás mellett a nagyobb szaporulatban is kereshető. A szegény néposztályra jellemző, s ez a gárdonyi cselédekre, napszámosokra külön érvényes, hogy nem ritka a 8-10 gyermekkel rendelkező család a XIX szd. második felében. 1854-ben a lelkészek közül egy Agárdon élt, egy pedig Gárdonyban, a tanítók közül a református tanító Gárdonyban, a két katolikus tanító Agárdon ill. Dinnyésen működött. A századfordulóig megközelíti egymást a két valláshoz tartozó hívők száma. 1903-ban 826 református és 701 katolikus személyt írtak Össze. A katolikusokat 1862-ig Velencéről pásztorolták, ezután az agárdi plébánia filiája lett. A katolikusoknak sokáig templomuk sem volt Gárdonyban. Iskolakápolnájuk is csak XX. szd. első évtizedeiben épült, a templom pedig 1944-ben lett kész.

A zsidók Gárdonyban már 1848 elött is letelepedhettek és élhettek bizonyos jogokkal. 1848-ben 29-en voltak, iparosok, segédek, kereskedők. Számuk a tőkés fejlődés idején megnövekedett és a századfordulóig folyamatosan emelkedett. A zsidó lakosságot 1777-től a nyéki ill. kápolnásnyéki rabbinátus fogta össze. Itt anyakönyvezték a születési, házassági, halálozási eseteket is. A helyi politikai vezetést 1849 őszétől a községi választmány végezte. 1850-ben a választmány tagjai közbirtokosok: Klára János, Kaszap János, Bóné János, Somogyi János, Horváth József, Szűcs Pál. Az ügyvezető tisztet Babay Károly töltötte be. Az elöljárók persze évről évre cserélődtek, de talán általánosan jellemző volt, hogy pl. az 1857-es választmány tagjai valamennyien írástudatlanok voltak. Nem is nagyon csodálkozhatunk azon, hogy kevés volt e generációnak a történelmi és helyismerete. Pl. 1864-ben Bóné István a Pesty Frigyes által az ország minden helységébe, Gárdonyba is elküldött kérdőlapokra azt válaszolta, hogy a helységnek semmi érdekes múltja nincs, így nem küldött egyetlen határnevet sem, amelyekben pedig bővelkedett a község. A község bírája nem tudott arról, hogy Gárdonyt mint egy másfélszáz esztendeje telepítették, s csupa magyar lakosokat hoztak ide a közbirtokosok…

Ami emlék megmaradt, azt a helyi református lelkész és tanító őrizte. Ezekből tudták, hogy a falu az 1700-as évek első felében vízáradás következtében elpusztult. Ez a falu ugyanis közvetlenül a Velencei tó partján állott. Az új falu az emelkedettebb helyekre, a parttól délre épült fel. Gárdony lakossága a XIX. szd. második felében főleg a bevándorlás következtében gyorsan emelkedett. I 878-ban a közigazgatás területen 1132 fő élt, 1903-ban 1584. Gárdony 1872-ben nagyközségi státuszt kapott. A polgári község közigazgatása az elöljáróság és a községi bíró kezében összpontosult. A képviselőtestület a község gazdag polgáraiból tevődött össze. Gárdony a polgári közigazgatás egész időszakában (1872-1945), mint község vagyonnal nem rendelkezett. Kiadásait pótadóval tudta csak fedezni, ezért az elöljáróság egyes tagjai minden községfejlesztési kezdeményezést eleve elgáncsoltak, mert az a pótadó növekedését jelentette. Gárdony nagyközség szervezeti szabályrendeletét I 888-ban alkotta meg a községi képviselőtestület. A polgári közigazgatás az ekkor létrehozott szabályok alapján kormányozta a községet egészen 1950-ig. 1888-ban Gárdony nagyközséghez Agárd, Szerecsen és Dinnyés puszta tartozott. Az összlakosság 2194 fő volt 247 házban. Az igazgatott község és a hozzá tartozó puszták határa együttesen 10840 hold 598 négyszögöl volt. A községi tűzoltóságot hivatalosan 1893. július 13.-án szervezték meg. Építési szabályrendelete is 1893-ban lett megszavazva, amely kimondta, hogy a község területén minden építkezés hatósági felügyelet alatt áll. A községi orvosi állás megszervezése 1907 március 23-án került sor, és az első orvos 1908 májusban foglalta cl állását. 1897 a község közigazgatási területén 3 elemi népiskola működött, Összesen 379 tanulóval. A gyors kapitalizálódás időszakában sok család nem tudta megtartani birtokát és az ügyeskedők kezébe került. 1876-ban a Magyary birtok már a Singer család tulajdona. A Balassák vagyona (a Balassa féle alapítványon kívül) a Beck családé lett. A nemesi birtokos családok közül Bóné Józsefnek 191, Szöllősi Gábornénak 84, a Kaszap testvéreknek 76, Dömötör Józsefnek 73, Bódai Kálmánnak 62, stb. kat.hold földje volt. A Singer család Gárdonyban a XIX. szd. közepén kereskedéssel foglalkozott. Hamarosan földbirtokot bérelt. Gárdonyban, Dinnyésen kisebb-nagyobb területeket árendált, melyek közül többeket meg is vásárolt. 1870 után a Singer család Gárdony legnagyobb birtokosa lett, hiszen a Magyary Kossa család gazdaságát is megszerezte.

Gárdony történetének egyik legszebb napja volt, hogy az Agárdpusztán született Ziegler Géza író 1897-ben felvette a gárdonyi nevet. Az ismert író ekkor Budapesten élt, és 1897 aug. 6.-án fordult a fővárosi tanácshoz, hogy vezetéknevének Gárdonyira változtatását engedélyezze. A fővárosi tanács megkérdezte a Fejér megyei alispánt, hogy a névváltoztatás családi vagy származási szempontból engedélyezhető-e? Az alispán válaszában kifejezte, hogy Ziegler Géza szándékával egyetért és a Gárdonyi név felvétele ellen politikai és közigazgatási szempontból észrevétele nincs. A vasútpolitikai elgondolások a XIX. szd. második felében jórészt a nagybirtokosok érdekeit szolgálta. Gárdonyban pl. a Déli Vasút Társaság által 1861-ben megnyitott vonalon 4 évtizedig nem állt meg a vonat, ugyanakkor a két pusztán, Agárdon ás Dinyésen nem csak a személyszálító vonatok álltak meg, hanem az uradalmak terményeit elszállító vonatok is. A gárdonyi vasútállomás csak 1907-ben nyílt meg.

A XX. szd. elejére a közbirtokosság többsége teljesen tönkrement, és sokan zsellér sorsra jutottak. De általában is oly mérvű volt a lakosság elszegényedése, hogy folyamatos nyugtalanság volt észlelhető, amely meg is nyilvánult a dinnyési és agárdi aratósztrájkban. Gárdonyból és hozzátartozó pusztákból az első világháborúban 324 férfi teljesített szolgálatot. 1918 november 6-án fegyveres polgárőrség alakult, a helyi Nemzeti Tanács elnöke Szécsény Ferenc református tanító lett, tagjai pedig Török Sándor, Kocsis János, Csinger István, Banas József kisbirtokosok, Benda Ede kereskedő, Kotaszek Antal kovács, Vizneth Antal asztalos és Tóth Kálmán református lelkész. A Tanácsköztársaság alatt Vizneth Antal lett a Munkás és Paraszttanács gárdonyi intéző bizottságának az elnöke, Kovács Károly végezte az adninisztratív munkát. Megalakították a Szocialista Párt női szervezetét is Barna Erzsébet vezetésével. (lap teteje)

1.6. 1919-1945

1921-ben az Országos földreform keretében Gárdonyban is kiosztottak 70 hold földet, valamint házhelyeket. A szántóföldi ingatlanokat, összesen 227 kat. holdat, 1927-ig adták át a gárdonyi lakosságnak. 1924-ben Gárdony Fürdő Betéti Társaság, 1926-ban Levente egyesület, 1930-ban Polgári Lövész Egyesület, 1933-ban Iparos Kör, 1936-ban Gazda Kör alakult, valamint Velencei Tórendező Szindikátus. Az 1930. évi népszámláláskor a gárdonyi közigazgatási területen 579 lakásban 2139 fő élt. A két világháború között bevezették a villanyt, artézi kutakat fúrtak, községi mezőgazdasági bizottság alakult, gárdonyi vadásztársaság jött létre. Egyáltalán: a 29-33- as gazdasági világválságot leszámítva, hatalmasat fejlődött a község ás prosperált. 1944 őszén Gárdonyban állást foglalt a német légvédelmi tüzérség. Az oroszok először december 9-én jöttek be, de január 23-án kemény német páncélos támadás kivetette őket. 1945 februárjában Gárdony a 3. Ukrán Front egyik védelmi vonala. Március 10-én ismételt német páncélos támadás hatására Gárdonyból pánikszerűen elmenekültek az oroszok, és csak 21-ére, folyamatos utcai harcok közepette foglalták el Újra. Sajnos. (lap teteje)

2. A gárdonyi református egyházközség előtörténete

Gárdony, mint lakott település, a törökvilágban, és egészen Lipót császárig, úgy említtetik a források által mint Gárdony puszta, azaz praedium. Az országos levéltárnak az 1696. évről szóló forrása pusztának, azaz, hogy Finta Mihály birtokának említik. Az 1731 évi vármegyei összeírás szintén a praediumok közé sorolja, de ekkorra már több apró birtoktestre szakadozott. A birtokosok között a Babai, Baranyai, Bogácsi, Bóné, Dávid, Ferenci, Finta, Fogtűi, Kaszap, Kossa, Kovács, Pálfi, Sándor, Szekeres, Szili, Szölősi, enyingi Török családokat találjuk. E családok, ha éppen személyesen nem is laktak ott mindnyájan, de általában a református vallásúak voltak. Valószinűsíthető, hogy e családok felmenői, a török elől északabbra menekültek, s csak később, a török háborúk után tértek vissza. Ezen családok tagjai, cselédei, jobbágyai, a szomszédos pákozdi, vagy a velencei református lelkész szolgálatát vették igénybe. A gárdonyi filia gyermekei 1736-tól (a pákozdi anyakönyvek tanúsága szerint) Pákozdon keresztelik meg. Ide Gárdonyba is kijárt néha Csúzi Cseh János prédikátor: Így itt kereszteli meg Angyalosi Kovács Zsigmond czeczei prédikátor gyermekeit 1736-38-ban (a prédikátor felesége a gárdonyi Bóné famíliából való volt), valamint Csúti János gárdonyi lévita fiát is. Csúzi Cseh Jánost 1747-ben a veszprémi püspöki tanács előbb 800, majd könyörgésére 400 Ft roppant nagy büntetésre ítélték, azért mert nem hozzá tartozó vegyes házasokat esketett meg. Így a pákozdi anyakönyvi bejegyzések a továbbiakban megszűnnek Gárdony fíliát illetőleg.

Az 1745. évben, hogy helyben is tarthassanak istentisztelet, valamint, hogy a gyermekek vallásoktatásában részesülhessenek, elhatározták, hogy Iévitát fogadnak, valamint, hogy helyiséget is építenek erre a célra. Ezen első lévitát Csuthi Jánosnak hívták. A kicsiny imaházban, oratóriumban igét hirdetett és katekizált. Ezen történésekről tudomást szerzett a veszprémi katolikus püspök, és revizort küldött ki Gárdonyba. 1748.szept. 2.-án Bíró Márton püspök a vármegyénél feljelentette Felcsút, Baracska, Doboz, Csabdi, Bodmér, Bogárd, Tinord és Gárdony lakosait, hogy ott a nem katolikusok a királyi rendelet ellenére a pesti comissio után saját vallásgyakorlatot vezetettek be. A vármegyei törvények szerint, a Fejér megyei reformátusok a veszprémi katolikus püspökség joghatósága alá tartoztak. A püspökség kiküldöttje, Dravetz Ferenc plébános volt megbízva a vidékbeli református eklézsiák felügyeletével. Dravetz Ferencz váli plébános a következőket jelentette: „A gárdonyi református compossessorok eddig különös oratóriummal nem bírtak, mindazonáltal átjár hozzájuk a pákozdi prédikátor, most pedig Szentgyörgyünnepkor lévitát fogadtak.”

Valószínű, hogy a gárdonyiak által épített egyszerű szobát, a plébános nem tekintette oratóriumnak, vagy épenséggel templomnak. Mindenesetre a veszprémi püspök joghatósága eltiltotta a gárdonyiakat az istentiszteletek tartásától, Sőt még attól is, hogy a velencei vagy pákozdi lelkész átjárhasson hozzájuk. A gárdonyi reformátusok vezetői, mint nemesek, sértve érezték magukat ezen eljárás miatt, és feliratot intéztek a vármegyéhez, és a helytartótanácshoz, hogy ők a szabad vallás gyakorlásban akadályoztatnak a veszprémi püspökség által. A folyamodványt arra alapozták, hogy Fejér megye mindenkor azon megyék közé tartozott, amelyben meg volt engedve a szabad vallás gyakorlat, ahogyan azt az 1681. évi törvénycikk körül is írja. Jóllehet Gárdonyban 1681.-ben még nem létezett református gyülekezet, de ez nem törli el a szabad vallás gyakorlás jogát. Ráadásul nem is valamiféle jobbágyi beadványról van szó, hanem nemesi famíliák apellálásáról. A királyi helytartótanács kézhez vévén a folyamodványt, utasította a vármegyét, hogy vizsgálja ki az esetet. A megyei vizsgálat és tanúkihallgatás 1748 őszén történt egy szolgabíró, egy esküdt és egy plébános jelenlétében. A vizsgálati jegyzőkönyv szerint Gárdonyt tíz pár kompossessor, tíz pár zsellér lakja, mind kálvinisták, együtt tartanak egy mestert, jóllehet sem oratóriumjuk, sem harangjuk nincsen nekik. Minden nap kétszer, reggel és este könyörgést tészen a mester, vasárnap prédikál a nemesek házainál. Es hogy hova és mikor jöjjenek egybe, annak az a jele, hogy azon háznak tetejére póznán lévő fekete deszkácskát kitesznek, és ott énekszó mellett végzik áhitatosságukat. Prédikátor Pákozdról vagy Velencéről jön oda temetni, keresztelni, úrvacsorát osztani, néha azonban a gárdonyiak mennek Pákozdra s Velenczére. Négy esztendeje annak, hogy mestert vagy lévitát tartanak, az előtt nem volt. Házat csináltak neki közakarattal egy funduson.

A Helytartótanács a jelentés alapján a fellebbezést elutasította, ill. semmit sem tett a gárdonyiak érdekében. Ekkor a Helytartótanácstól Mária Teréziáig fellebbeztek bepanaszolván Bíró Márton veszprémi püspököt, hogy a hatályos törvényeket mellőzve járt el, s megsértette a vallási szabadságot. Mária Terézia királyi végzésében úgy határozott, hogy nem fosztotta meg végleg a gárdonyiakat a vallás gyakorlattól, hanem a nemesi előjog akkor szokásos gyakorlata szerint rendelkezett. Vagyis a nemes urak saját birtokaikon privát execitiumot, magányos vallásgyakorlatot folytathattak. melynek keretén belül, Saját házaiknál még papot is tarthattak maguknak, ha akartak. A Fejér-megyei római katolikus plébániák összeírásakor készített, 1753. évben felvett jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy tartottak e a nemes urak közös erővel papot vagy lévitát. Csak annyit mond ezen irat, hogy a kálvinista közbirtokosok (akik között csak egy katolikus van) a pázmándi plébános alá tartoznak, halottjaikat annak tudta nélkül temetik, s midőn jön hozzájuk koledálni ( egyház adót szedni)‚ egyebet a gorombaságnál, nemigen kap. Csak a keresztelési és esketési stólákat fizetik ki neki. Az 1652-es egyházkerületi gyűlés pedig, de a későbbiekben sem engedték meg az esküvőket karácsony előtt 4, húsvét előtt 3, pünkösd előtt pedig 2 héttel. Több gyülekezetben a jó rend kedvéért a hétnek egy bizonyos napját jelölték ki az esküvők napjául, amely szokás szinte a legújabb időkig megmaradt, így pl. Lovasberényben csütörtökön, Vértesacsán és Gárdonyban kedden volt az esküvői nap. Az 1763.-as egyházkerületi jegyzőkönyv azonban azt állítja, hogy a gárdonyi egyház filiális egyház, s nincs alávetve a plébánosnak. Tehát az történhetett, hogy a veszprémi püspök intézkedésére a vallásgyakorlat 1749-ben hivatalosan beszüntettetett. 1772 előttről nem találtunk adatokat, mert valószínűleg, a gárdonyi presbiterek (nemesek), nem jelentették sem a vármegyénél, sem az egyházkerületnél, nehogy ismét bajba keveredjen és a tanítást eltiltsák.

Ők maguk egyik-másik háznál időnként összejöttek énekelni és imádkozni, valószínűleg a tanító prédikált is, vagy bibliamagyarázatot tartott. 1773-ban már Gyöngyösi László, 1779-ben Salánki Füri Ferenc tanító említtetik, mint a fiúk és lányok inspectorai. A keresztelést és esketést, amint azt a pákozdi egyház anyakönyvei igazolják, a pákozdi prédikátor végezte. A stólát kénytelen kelletlen néha megfizették a pázmándi plébánosnak, de szolgálatát soha nem vették igénybe. Ilyen egyházi körülmények között éltek a gárdonyi református hívek három évtizeden keresztül, egészen II. József kalapos király emlékezetes türelmi rendeletének kiadásáig, 1781-ig. Közben a pusztából (praedium), falu (possessio) lett. Gyakorlatilag ez a türelmi rendelet keltette életre az addig csak magányos vallás gyakorlattal rendelkező egyházközséget, amely néhány év alatt ezután kivívta magának az anyaegyházi statust. Az írja ebben az időben gróf Festetics Lajos, hogy -a kálvinista jobbágyok oda szöknek, ahol hitük szerinti oratoriumot, templomot találnak.- A türelmi rendelet elötti nagy vallásbeli megkülönböztetés miatt szöktek a református jobbágyok, és lehetőleg kálvinista birtokosok szárnyai alá menekültek. Ezeken a helyeken később népes gyülekezetek alakultak, mint pl.: Baracskán, Iváncsán, Sárbogárdon, vagy Gárdonyban.

1782-ben tehát felírtak a vármegyéhez és a helytartótanácshoz, hogy mivel a türelmi rendelet szerint egyházközségenként legalább száz család kívántatik, és Gárdonyban a reformátusok lélekszáma már ötszáz fölött van, engedtessék meg nekik a templom- és parókia építés, valamint a paptartás, egyszóval a közönséges istentisztelet felállítása. A vármegye a kérvényt felterjesztette a helytartótanácshoz, amely az engedély megadása előtt helyszíni nyílt vizsgálatot rendelt el. Az 1782-ben tartott vármegyei közgyűlés tehát saját kebeléből vizsgáló bizottságot küldött ki, melynek tagjaiul Meszlenyi János szolgabírót, Hrabovszky Gáspár esküdtet, Német Péter táblabírót választották meg. 1783 januárjában ejtették meg a vizsgálatot. A vizsgálati jegyzőkönyvhöz mellékelt adatokból kitűnik, hogy a gárdonyi és a filiális reformátusok száma 539 volt. Fele nemesi, fele zsellér és árendás. Az oratórium, a parókia, a tanítói lakás megépítésére harmincegy család összesen 2443 fr-nyi összeget ajánlott meg, ill. ezen összeg megadására kötelezték el magukat. A lelkészi és iskolamesteri díjlevél és konvenciós levél így szól: -Mi, alább subscribált gárdonyi compossessorok ezen kötelező írásunkban adjuk tudtukra azoknak, akiknek illik, hogy mi Isten dicsőségéhez való buzgóságtól indíttatván, lelkünk javára az Úr áldásának bizonyos reménysége alatt meghatároztuk egy szívvel ‚ lélekkel s eltökélt szabad akarattal, hogy mi ezen helységünkben templomot, vagy imádság házát építünk, abban a nyilvános istentiszteletet felállítjuk és evégből prédikátort behozunk, a mestert pedig, aki ezután Isten házában kántor is lészen, továbbra Is megtartjuk, mely szent célra a következő punctumokat subscribáljuk és azoknak megtartására magunkat kötelezzük: Először: templomot építeni fogunk hosszára ugyan nyolc, szélességére négy ölnyit, a fundamentumát és a falait is a földön felül két suknyira kőből, azonfelül égetett téglábl, a tetejét pedig fára zsindely alá veendjük. Másodszor: Prédikátor lakására tisztességes egy pár szobát, egy tanulóházat, konyhát, kamrát és istállócskát is építünk. Harmadszor: Hogy alkalmatos jó prédíkátort hozhassunk, s a mesterrel együtt tarthassunk, a felállítandó közös eklézsia szükségeire, prédikátor és mester tartására rendeljük és határozzuk a közbeneficiumok vagyis a haszonvételeket u. m. korcsma és mészárszék jövedelmét és a tóbeli halászatnak árendáját, úgy hogy mindeme beneficiumok árendába adassanak, s jövedelmük a megírt végre fordíttassanak, nem lévén szabad különösen egyik vagy másik komposessornak sem a bor árulás, sem mészárszék tartás, sem halászat, sem pedig nádlás száz körm. arany vinkulum alatt, melyet egy szolgabíró által csak egyikünk is, annyival inkább többen költséggel és fáradtsággal az olyatén ezen kötésünket felbontó kompossessoron megvehessen és vétetethessen. Eszerint negyedszer prédikátor fizetésére‚ mivel szántóföldet, kaszálórétet nem adhatunk, de egyéb naturáléknak és kulináréknak a megadásásra sem kötelezzük magunkat, azon közjövedelemből rendelünk 150 rhénes forintokat, azt hozzátevén, hogy ha közel szomszédságban lévő pusztákon, szántóföldeket vagy kaszáló réteket árendálna vagy más jó embertől nyerne, mind az őszi, mind a tavaszi vetésre tíz-tíz mérő alá való földet megszántatunk, vettetünk és behordatunk, úgy két-három boglya széna lekaszálására magunkat kötelezzük. Ötödször: A mester fizetésére határoztatik 50 rhénes forintokra, azonkívül a gyermekektől egy véka árpa fizettessék. Actum Gárdony 1782 december 7.-én. Kaszap Ferenc mk. Kemény István mk. Tóth István mk. Tóth János mk. Bóné József mk. Bóné János mk. Horváth Ferenc mk.. Gerencsér Kun János mk. Szöllősi István mk. Angyak Zsigmond mk. Angyak János mk. Matyók Ferenc mk. Matyók György mk. Matyók László mk. Szöllösi Pál mk. Öreg Szöllösi Pál mk. Bóné István mk. Bóné János mk. Nagy János mk. Babai Pál rnk. Babai Adám mk. Klára László özvegye Varjas Zsuzsanna. Klára István özvegye Bölcskei Eva, Lengyel Ferenc özvegye Szabó Katalin, Szűcs Péter mk. Kaszap Mihály mk. Rózsa Judit, Coram mc Joanne Veghelius J. Cottus Albens Tab.J. Assessore mpr.,(L.S.) Coram mc Petro Német Cott.Alb.Tab.J. asses.mpr.

Az egyes birtokosok magán pecsétjeikkel is megerősítették ezt az okmányt. A királyi helytartótanács a hozzá felterjesztett a fentebb kivonatolt jegyzőkönyv alapján még 1783 nyarán Pozsonyból a következő leiratot küldte e tárgyban a vármegyéhez: “Jóllehet a gárdonyi helvét hitvallású compossessorok a törvényes létszámot még nem egészen érték el, mindazonáltal mivel mindnyájan nemeseknek lenni mondatnak, ezeknek pedig saját birtokaikon oratóriumokat építeni, nekik és a szomszédoknak (ti. illik a környékbelieknek) járni és ún. magános istentiszteletet tartani szabados dolog, ennélfogva nevezett folyamodóknak említett magános istentisztelettel együttjáró imaház építése, torony és utcára nyíló ajtó nélkül ezennel megengedtetik, de a katolikus plébános jogának és jövedelmének vagyis stólájának épségben tartása mellett, mit eddig is tartoztak fizetni annak a keresztelések, esketések úgyszinte a temetések után stb. Ezzel a gárdonyiak ha nem is korlátlan szabadságot, de független vallásgyakorlatot nyertek, és így megalakulhatott az anyaegyház. (lap teteje)

3. A gárdonyi református egyházközség története 1784-1890 között

A királyi helytartótanács döntését a vármegyei hatóság majdnem egy évi késedelemmel ismertette a gárdonyiakkal, igy a templom csak 1785-ben épült meg a közbirtokosság által adományozott telken. Elkészüléséig az istentiszteletet magánháznál tartották. A legelső gárdonyi lelkipásztor Tanárki János lett, akit a nemes eklézsia hívott meg a traktus beleegyezésével. Két évtizedig szolgált, mint laudabiliter. Díjlevele 150 rhénes forint, ötven pozs.m.búza, 25 p.mérő tavaszi, két mázsa hús, egy mázsa só, fél mázsa faggyú, hat öl tüzifa, szántatás és betakaritás volt. Takaritás helyett 10 rhénes frt., őrletés. Az egyház csakhamar lábraállott. Saját költségen két harangot öntetett 1787-ben ill. 1797-ben. Úrasztali edényeket készíttettek ónból, valamint a hívek egyéb szerelvényeket ajándékoztak.

Az 1784-es királyi engedély csak a torony nélküli oratóriumot engedte meg, utcáról való bejárat nélkül. Azonban az 1790-1 sz. törvény újabb vallásügyi engedményeket tartalmazott, s így nagy költséggel 1799-ben egy kőtornyot ragasztottak a templomhoz. Az öntetett harangok addig fa harangiábban szolgáltak.

Az egyház igazgatása a birtokos nemesek által történt, a patrónusi jog alapján. Két kurátort tartottak. Az egyik a nemesség embere volt, aki döntött a pénzügyekben, a másik csak végrehajtója volt azon határozatoknak, amelyeket a nemes házakban hoztak, a lelkész jelenléte nélkül a família kurátora házánál tartott gyűlésben. A papnak a határozat később megüzentetett, aki pusztán csak hivatalos egyházi funkcióit végezte.

A Báthory püspök féle jelentés jó szintű iskoláztatásról beszél ebben az időszakban, hiszen a gyermekek egész évben jártak iskolába, ahol a methodus docendi által taníttatni elrendelt tárgyakon kívül még a diáknyelv is taníttatott egész a syntactica classisig, incluzive a debreczeni methodus szerint. Füri Ferenc

1780 után tanító és kántor gyanánt szolgált, Szabó János pár éven át, majd Devecseri István két évtizeden keresztül, 1803. évig. Tanárki János lelkészsége idejében kétszer tartatott itt (1796, 1801) egyházmegyei közgyűlés. Tanárki János lelkészt fia követte a lelkészségben, szintén Tanárki János, aki azonban másfél évig szolgált, mellette Bertók Sámuel volt a rektor. 1804-ben Modrovich Ignác alszolgabíró terjesztette a vármegye elé az elhalt Tanárki János gárdonyi lelkész tíz kiskorú árvájára maradt hagyaték leltárát. Jelentette, hogy az árvák közül néhányan rokonoknál, nagyobb részük a legidősebb fiúnál ifjabb Tanárki János gárdonyi lelkésznél van. Minthogy az örökhagyó nem nemes, az árvavagyon tárgyalása nem tartozott a vármegyei árvaügyi bizottság elé. Csupán a hagyatéki leltárat helyezték el a vármegyei levéltárban. Az árvák megfelelő neveltetésére a szolgabíró felügyelt. Tanárki után Maller Ferenc lelkész egy évig, Tóth Dániel tanító pedig 1807-ig. Ekkor jött Győri József aki hét évig, majd Horváth Dániel aki 15 évig, 1830-ig szolgált lelkészként. Az ő idejében az egyház anyakönyve gondatlanság miatt megégvén hasznavehetetlenné vált. 1813-ban, és több ízben ki kellett szálljon a vármegyei bizottság, amíg sorozatos tanúkihallgatások után, az összeállított másodpéldányt hitelesíteni lehetett.

A magyarországi református egyházkerűletek a XIX. század elején új énekeskönyveket készítettek. Ennek előmunkálatai során gróf Teleki László, a dunameliéki egyházkerület főgondnoka közreműködésre hívta fel a vértesaljai lelkészeket is. A gazdagabb gyülekezetekben, mint Sárbogárdon, Kápolnásnyéken és Gárdonyban szinte azonmód már az 1813-as években bevezették az új énekeskönyvet. Az 1816. évben Báthory püspük vizitálta az egyházat, aki egyébként meg volt elégedve az egyház állapotával, de meghagyta, hogy a presbiteri szervezeten változtatást tegyenek. 1816-ban kezdtek hozzá az Új református iskola építéséhez. A tanító 50 forint fizetést, valamint sorkosztot és szolgálati lakást kapott. A harangozó fizetése 10 forint volt, de egy személyben kisbíró is volt, amiért szintén fizetést kapott és minden adótól mentesült. A presbiteri szervezeten azonban lényeges változás nem történt, mert a patrónus nemesség mindent a saját hatáskörében akart intézni. Az ilyen eklézsiai gyűlésen sokszor a lelkész jelen sem volt, amelyen pedig az egyház ügyeiről folyt tanácskozás, nélküle határoztak, sőt gyakran ítéltek is felette. Ámde legyen dicséretére mondva a famíliáris gyűlésnek, hogy intézkedett a gyülekezeti élet, a közerkölcsiség ügyében is. Pl: 1834-ben az istenkáromlás büntetésére szigorú rendszabályokat hozott, miszerint ha zsellér káromkodott, akkor a fiskális akczió alá vettetett. Az egyház külső életét és előmenetelét illetőleg 1827-ben határozat született, hogy a szentegyháznak alsó végében egy karzat építtessék a rektor, az iskolás gyermekek és a nemes ifjak számára. 1837-ben tetemes költséggel a tornyot építette át és renoválta a gyülekezet, 1 846-ban orgonát vásároltak, I 861-ben korszerű szószéket állíttattak a templomba. Ebben a helyzetben, ahol külső és belső minden dolgokban a világi előljárók jártak el, a lelkésznek nem volt egyéb dolga a szűk egyházi feladatainak elvégzésénél. Hogy mégsem volt ez egy idilli állapot, az a tanulság reá, hogy majd egyetlen lelkész vagy tanító sem maradt igazán huzamos ideig. Horváth Dániel után Farkas Dániel (1831-39), Veres Bálint (-1848), Kiss Károly (-1853), Farkasdy Károly (-1855), Koncz Imre (-1861), Farkasdy Károly (-1890). A református egyház anyagi tekintetben kiváltságos helyzetben volt. A nemesi közbirtokosság még 1782-ben jól jövedelmező haszonbevételeket adott az egyház fönntartására. Az alapító levélben olvasható, hogy a gárdonyi nemesség a halászat, a nádlás, a kocsma, a mészárszák községi jövedelmeit adta az egyháznak. Ebből fizették a lelkész, a tanító, a harangozó javadalmát, és fenntartották a templomot és az iskolát. A jövedelmet az egyház gondnoka kezelte, akit a közbirtokosság közgyűlése bízott meg a feladattal. A közbirtokosok közül többen Is a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben ‚ alapítványokat tettek az egyház javára ill. pénzt és egyéb értékeket adtak. Ezek az alapítványok igen jelentős értéket képviseltek, hiszen ilyen módon egész gazdaságok is kerültek a református egyház tulajdonába. Az adományozók sorát Magyar Kossa Sándor kezdte meg, aki egy harangot vett, a következő évben pedig megváltották az egyházi földek közmunkáját és ezért 160 forintot fizettek. 1866-ban Mészölyné 580 négyszögöl szőlőskertet, 1868-ban Balassa Antal 50 kat. hold földet adott át. Az egyháztanács úgy határozott, hogy a Balassa alapítvány jövedelmét iskolai célokra, a szőlőskert jövedelmét pedig a lelkészi javadalomra fordítják. 1886-ban Stefanek Istvánné Somogyi Julianna 2 ezer forintos alapítványt tett az egyház javára. A XIX. század második felében az egyházi jövedelmek oly bőségesek, hogy az Intézmények renoválására, sőt Új épületek építésére is sor került. 1870-ben a templomot renoválták, I 881-ben új lelkészlakot építettek, I 885-ben második tantermet létesítettek és rnegszervezték a segédtanítói státuszt. Ehhez évi 310 forintot adott az egyházközség. 1889-ben újra templomrenoválás volt, 1895-ben a lelkészlakásnál gazdasági épületeket emeltek, és a tanítói lakáshoz még két szobát építettek. 1896-ban a gárdonyi református egyház vagyona közel hetvenezer forintot tett ki, de ennek nagy részét a föld és az ingatlan jelentette, kevés híján 31 kat. hold föld 5280 Ft értékben, 453 Ft átlagos évi jövedelemmel, Saját célra jövedelmező 7 holddal, amiből 1298 négyszögöl szántóföld, 1235 négyszögöl faiskolakert a lelkész használatában 14 kat. hold szántóföld, másfél hold rét, negyed hold kert a tanító használatában, 8 hold szántóföld, épületekben bírt az egyház 20450 Ft-nyi értéket – a templom és a torony, valamint felszereléseik 13000 Ft, a lelkészlak és melléképületek, 3000 Ft, iskola és tanítólak 2200 Ft, harangozóház 200 Ft, bolt és kovácsműhely helyiség 2000 Ft.

A tőkepénz értéke 34991 Ft, az utána járó 1848 Ft évi jövedelemmel, kötvényekben 3391 Ft-al, betétekben 4950 Ft-al, értékpapírban (regálé kötvény) 21650 Ft-al, halászati jog után 5000 Ft-al. Az egyház évi jövedelmét kiegészítették más adományok is. P1: 1896-ban az egyháztagoktól terményekben 102 Ft, munkában 173.40 Ft, harangok után 30 Ft, tandíj terményekből 180 Ft, perselyekből 35 Ft, vegyes egyéb 535 Ft. Kiadás lelkészi fizetésre 998 Ft, tanítói fizetésre 692 Ft, más hivatalnokoknak 454 Ft, épületek fenntartására 30 Ft, tanítói nyugdíjba 24 Ft, egyházkerületi és megyei költségekre 30 Ft, segélyekre 20 Ft, vegyes egyéb 205 Ft. Az iskola az egyház kezében volt, helyben pedig csak református iskola működött. A valláserkölcsi helyzetről így Ír Biczó Pál I896-ban:

Úgy tetszik, hogy a gárdonyi gyülekezet sincs megkímélve a nagy világban mindenütt tapasztalható amaz áramlattól, amely a hitbeli közönyösséget és a közerkölcsiségnek bizonyos meglazulását idézi elő. Vallásához-egyházához ragaszkodik ugyan, látogatja télen és a nagyobb ünnepeken az Ur házát, eléggé csekélyke egyházi adóját is lerója, de mégis mintha a vallásosság nem ama belső ember szerinti, nem az a szilárd élőhiten alapuló volna, mely megszenteli s átjárja a szívet, lelket, gondolatot, érzületet – erkölcsi életének fáján pedig mintha féreg rágódnék, mely annak szép virágait, az egyéni, családi s emberi nemes erényeket pusztítani látszik.

(lap teteje)

4. Gárdonyi Református Egyházközség története I 890-től 1995-ig

4. 1. Tóth Kálmán lelkipásztorsága (1890-1929)

Az egyházi iratok java része elpusztult a II. világháború harcaiban, és az 1872-1929-ig terjedő intervallum jegyzőkönyvei és számadásai megsemmisültek. Azonban mégis maradt hivatalosnak tekinthető anyag, mert Tóth Kálmán lelkipásztor, szolgálati idejének eseményeit pontosan feljegyezte, és feljegyzéseit utóda, Gulyás Péter lelkipásztor 1949-ben a presbiteri jegyzőkönyvbe bemásolta, a következőképpen:

“A gárdonyi református egyház történelmi adatai alulírott, Tóth Kálmán lelkészségének kezdetétől fogva: Boldog emlékezetű Farkasdy Károly meghalt 1890 február 14-én. Én megválasztattam 1890 április 27-én vasárnapon. Fölszenteltettem ez év október havában Budapesten. 1890 október 13-án az egyház tulajdonát képező nagykocsma, mivel fenntartása, tatarozása sokkal többe került, mint amennyi jövedelmet adott, eladatott 2750 Ft-ért. Ára takarékpénztárba helyeztetett. 1890-ben épült a tanítólakás: kibővíttetett egy harmadik tágas szobával, s ugyanakkor a segédtanító számára is egy szoba épült. 1896-ban a buzgó szívű ősök által az egyházra hagyott halászati jog további birtoklása kétségessé vált. Ugyanis az 1888. évi 19. tc. 3. záradéka értelmében, ha valakinek külön igénye volt e jogra, egy éven belül illetékes helyen jelentenie kellett, különben a jog visszaszállt a közbirtokosságra, Vagyis a vízterület birtokosára. Miután figyelmeztetés sehonnan sem jött, a bejelentés elmulasztatott. A lelkész sürgős lépéseket tett a jog megmentése érdekében. Az akkori főszolgabíró és egyházmegyei ügyész jelenlétében közbirtokossági gyűlést tartatott, amelyen előadatván az ügy, a közbirtokosság tekintettel arra, hogy a halászati jog az egyházra hagyatott s állandóan az egyház élvezte annak jövedelmét, s arra nagy szükség is van, egyhangúlag kijelentette, hogy azt továbbra is meghagyja az Egyház birtokában, telekkönyvileg is biztosítva számára. Hála legyen a Jó Istennek! Ezzel egy igen tekintélyes jövedelmi forrás mentetett meg az Egyház számára. 1896-ban állíttatott össze a többi egyházmegyebeli egyházakéval együtt Biczó Pál akkori pátkai lelkész által a lelkészek által beküldött adatok nyomán egyházunk rövid története, melyből számos nyomtatott példány kiosztatott a gyülekezet tagjai között. 1897-ben, mivel fenntartása nagy ráfizetéssel járt, a vágóhíd átadatott a községnek. 1898-ban leégett és újáépíttetett a tanitólak istállója. 1899-ben templomunk nagyon elhanyagolt és szánalmas képet nyújtó belseje renováltatott mintegy 500 Ft költséggel. Az összes padok alaposan kijavíttattak, háromszor befestettek. A falakról körülkörül a vakolat levakartatván, nedvességszigetelő anyaggal láttattak el, és cementhabarccsal vonattak be. Az egész templom Újra meszeltetett. A bányakemence szerű, fehérre meszelt szószék igen tetszetősen márványszínűre festetett, alatta csinos, új mózes szék készült. Egyházunk nőtagjai 105 Ft-ot adakoztak új úrasztali terítők beszerzésére. A szószékre Szöllősy Gézáné úrnő, a papszékre Cserna Ilona kisasszony szép bársonyterítőt ajándékoztak, saját kezűleg készítve. Szöllősy Géza úr új énekmutató táblákat készíttetett. 1900- ban az úgynevezett pásztorház újjáépíttetett 400 Ft-os költséggel. Ebben van a harangozó lakása is. 1905-ben a díjlevelek átalakíttattak az új mértékek és pénznem szerint a presbitérium által. 1906-ban a templom külseje renováltatott, a torony új vasbádog lemezzel födetett be 2630 korona költséggel, melynek nagy részét a lelkész gyűjtötte össze. A torony csillaga is kicseréltetett. 1907-ben a lelkészlak istállója égett le és építtetett újra, részben a biztosítási költségen. 1912-ben a segédtanítói állás rendes, második tanítói állássá szerveztetett. 1916-ban eladatott az úgynevezett bolt és kocsmahelyiség, mert tatarozása rendkívül sokba került volna és pénz nem volt, jövedelmet alig adott. 10000 koronát kaptunk érte, mely hadikölcsönbe lett fektetve. 1917-ben a reformáció 400 éves fordulója alkalmával a lelkész javaslatára egyházfenntartási alapunkat Kálvin alapnak neveztük el, és 1366 korona adománnyal gyarapítottuk. 1919-ben kapta egyházunk Isten nagy kegyelméből a Szöllősy Móric féle alapitványokat. Egy régi házat 2 hold belsőséggel és 33 m. hold szántófölddel óvoda felállítására. 10 m. holdat pedig iskolánk évi kiadásának fedezésére. Ez utóbbiak tómelléki rétek voltak. Ezek perrel támadtattak meg, de az egyház, eltekintve attól, hogy 13 millió (infiált) korona ügyvédi díjat volt kénytelen kifizetni, mind a három fórumon nyertes lett. Az óvoda már épül, nagy része készen is a tető alatt. Jövőre, ha Isten éltet, folytatjuk az építkezést, ha nem is tudjuk teljesen befejezni. Időközben 60 millió korona államsegélyt nyervén, az építkezést teljesen befejeztük, és azt püspök urunk DR. RAVASZ LASZLO 1927 június 10-én, mikor egyházunkat meglátogatta, ünnepélyesen felszentelte.

A világháborúba két régi harangunkat elvitték. 1922-ben a háborúba elvitt harangjaink helyett egy újat, 160 kg-osat szereztünk be 86000 koronáért. Teljes megelégedésünkre, Tóth Árpád, veszprémi harangöntő öntötte. 1923-ban kaptuk a Farkasdy-féle templomrenoválásí alapot 10 ezer korona értékben, amely mára 250 ezer koronára nőtt. A Pollák féle 10 ezer koronás iskolai alapítványt és a Bóné Gyula féle 10 ezer koronás egyházi alapítványt. Ez évben a lelkész Isten segítségével kivitte a közbirtokosságtól, hogy az egyház az évi nádtermésből, amely eredetileg szintén az egyházé volt és később vétetett el, 10 % helyett 50%-ot kapjon legalább 5 éven át, hogy épületei nádtetőzetét rendbe hozhassa. Ugyanazon gyűlésen kilátásba helyeztetett, hogy későbbi időben, ha az egyháznak ismét nagyobb szüksége lesz nagyobb mennyiségű nádra, újabb öt évre megkapja a termés 50%-át.

Vallás erkölcsi élet

Az egyháznak 3 pusztája van: Agárd, Dinnyés, Csongrád puszták, melyek református hívei ide tartoznak. Ezekre a lelkész kiváló gondot fordított a háború előtt. Nem csak látogatta a híveket, hanem évről-évre minden családnak egy-egy árvaházi naptárt ajándékozott, és a Téli újságot járatta számukra. A háború ezt lehetetlenné tette. Most már csak felkeresi a lelkész évente párszor, gyermekeiket vallásos oktatásban részesíti, vallásos iratokkal ellátja. Helyben bevezettettek a vallásos estélyek, amelyek évente a téli hónapokban megtartatnak, és építőleg hatnak. Vallásos iratok minden alkalommal osztogattatnak a híveknek, amikor csak a lelkész érintkezik velük. A betegeket látogatja, az úri szent vacsorát nekik kívánatra elviszi, amikor aztán vallásos iratokat is kapnak. A háború egy ideig emelőleg hatott a vallásos életre, utána azonban beállott a közöny. Nagy ünnepeken tömve van ugyan ma is a templom, de közönséges vasárnapokon, különösen nyáron, bizony gyéren jönnek. Mi messze vagyunk Baranyától, mégis megdöbbenve kell tapasztalnom, hogy az átkos egyke kezdi fölütni közöttünk is a fejét. Egyre apad az újszülöttek száma. Istenkáromlás, iszákosság is – fájdalom – nagyon el van terjedve. Lelkész nemcsak hirdeti, élni is igyekszik az evangéliumot és mindenben jó példával jár elől. Hasztalan. Hatása alig van. Akarata ellen ám senkit sem lehet üdvöziteni. Akik pedig sokan vannak még ma is, üdvözülni nem akarnak, mert üdvösség csak Krisztus Urunkban van. Gárdonyban, 1925. nov. és 1927. aug. Tóth Kálmán lelkész sk.

1927-ben elkészült az új, kéttantermes Iskola és 3 szobás tanítói lakás, melynek egyik szobája a tanító lakása, 27000 pengő költséggel, amelyből 12000 pengő államsegély volt. Az új iskolát 1927. november 6-án Kulifai László abai lelkész szentelte fel. 1928. április 6-tól működik a gárdonyi református óvoda Györffy Berta óvónő vezetésével. Valamikor az 1890-es évek második felében Pólya Irma magánóvodája működött. Az 1928 május 1 8-i esperesi vizitáció megállapítja, hogy Györfi Márta óvónő leánykört alapított, mely Igen szépen működik. Ugyanebben az évben az egyház kiparcellázta, a 10 m. holdas lómelléki rétet, s még abban az évben befolyt vételárból 19 n. hold szántóföldet vásárolt, majd 1932 újabb 15 k. hold 738 négyszögöl területet vásárolt a Volt Nádasdy uralomból. 1929 végén Tóth Kálmán lelkipásztor nyugalomba vonult 40 éves gárdonyi szolgálat után.

(lap teteje)

4.2. Gulyás Péter lelkipásztorsága

A 18 jelölt közül a legtöbb szavazatot Barcza József lelkipásztor nyerte el, elég éles választási küzdelem után. A választást azonban megfellebbezték. Az egyházi hatóság a fellebbezésnek helyt adott. Az új választást 1930. április 27-re tűzték ki, s a gyülekezet közgyűlése Gulyás Péter székesfehérvári lelkipásztort választotta lelkészül. A gyülekezet ugyanebben az évben tataroztatta a parókiát. 1931-ben megalakult a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, majd a Jótékony Nőegyesület. Beindultak a hetenként tartott vallásos estélyek Is, igen szép látogatottsággal. 1932-ben tataroztatott a templom kívül és belül. Erre a célra Nagy István gondnok és Balogh Janka postamesternő 830 pengőt gyűjtöttek, egyéb forrásból pedig 800 pengő gyűlt össze. Az iskolaalapítványtól pedig 6364 pengőt vett fel az egyház a költségek fedezésére. A renoválást Schmausz József vezette, s egyúttal beszerelték a villanyt is a templomba. 1933-ban egyházmegyei missziói napot tartottak Gárdonyban. Ez évben az óvodaalapítványi földön homokbányát nyitott az egyházközség a fellendülőben lévő építkezési konjunktúrára való tekintettel. 1934-ben temetői szabályrendeletet alkotott a presbitérium. 1935-37 években a gárdonyi egyházközség az evangélikusokkal közösen protestáns templomot épített Agárdon. 1936-tól 1942-ig a község anyagi segítségével a temető Velence felőli oldalát bekerítette a presbitérium. 1939-ben a parókia külső vakolata javíttatott, és a Szöllősy Móric iskolaalapítvány rétjeinek árából újabb 2 k. hold földet vásárolt az egyház. I 943-ban Stück Károlyné Domján Júlia értékes úrasztali terítőt ajándékozott a templomnak. 1944 március 19-én a megszálló német csapatok egyik kiképző alakulata Gárdonyba telepíttetett. Ennek következtében az iskolai tanítás április 1-től szünetel. Később érkezett a községbe a besztercei bevonulási központ ás a velük jött erdélyi menekültek. Gárdonyi Lajos tanítót októberben, Gulyás Péter lelkészt november 29-én hívták be katonai szolgálatra. Az orosz csapatok 1944 december 8-án értek ide. Ezután a község mintegy három hónapig váltakozó harcok színterévé lett. Ebben az időben Gyenge Sámuel besztercei, és Dr. Gaál Lajos angyalföldi lelkipásztorok végezték az egyházi szolgálatokat. A heves harcok alatt az egyház épületei igen nagy károkat szenvedtek. Megsérült a templom, a paplakás, az iskola, a harangozó lakás, az óvoda, óvodai bérház, a péküzlet és a műhely, az agárdi templom. Az egyházközség tisztviselőinek személyes ingóságai, bútorai mind megsemmisültek. Gulyás Péter lelkipásztor 1945 május 7-én, Gárdonyi Lajos kántortanító 1945 július 14-én, Kovács Ilona óvónő 1945 április végén foglalta el ismét szolgálati helyét. 1945 júniusában Gulyás Péter ás Szécsény Ferenc ny. kántortanító kezdték meg az iskolás gyermekek oktatását. Megkezdődött a romok eltakarítása és az épületek kijavítása. A lelkészlak egy szobáját 1945 végére sikerült annyira rendbe hozni, hogy a lelkész családjával együtt beköltőzhetett. A kocsival, lóval rendelkező gazdák az iskolához a község által ajándékozott cserepeket hordták és az iskola helyreállítása is megkezdődött. Az 1946 május 13-án tartott esperesi vizitáció elismeréssel veszi tudomásul az Ifjúsági Egyesület és a Nőegyesület munkájáról adott jelentést, mely szerint a tagok rendbe hozzák a templomot és az iskolát. Anyakönyveket, naplókat vettek, társaikat gyógyszerhez és kórházi ápoláshoz juttatták adományaikkal. 1947 szeptember 2-án presbiteri szeretetvendégség tartatott, s az előkészítő gyűlésen a presbiterek feleségei is részt vettek. A szeretetvendégség bevételét 50 négyzetméter üveg keretbe foglalására fordították, amelyet támogatott az Egyetemes Egyháztanács Újjáépítési Bizottsága külföldi hívektől származó adományával. 1948 június 22-én az esperesi vizitáció elismeréssel nyugtázta, az agárdi protestáns templom, az iskola és az óvoda helyreállítását, és 1948 szeptember elsejétől utasítja a lelkipásztort a vallásoktatás teljes ellátására az iskolák államosítása miatt. 1948 nyarán megtörtént az óvoda és az iskola államosítása. Három tanító, egy óvónő, egy takarítónő és egy óvodai dajka került állami szolgálatba. Az óvoda átadása 1948 augusztus 12-én az óvoda alapítványi földeinek -25 kh.420 négyszögöl – átadása 1950 február 8-án zajlott. Az iskolaátadás jegyzőkönyve nem áll rendelkezésre. 1948 decemberében 4000 Ft államsegélyt kaptak a templom javítására. 2 db zsalu a toronyablakokra még ebben az évben elkészült. A bádogos munkák elkészítése a jövő évre maradt. Az 1949. május havi vizitációra már a bádogos munkák is elkészültek, és a vizitáció örömmel jegyezte fel a torony külsejének és a templom belsejének a rendbehozatalát. Ugyanebben az évben a Nőegyesület költségén és tagjai munkájával új bársony szószék és papszék terítők kerültek, melyek jelenleg is használatban vannak. Ez volt az egyesület utolsó szervezett működése. Pap Imre kántortanító az iskolák államosítása után is végezte a kántori szolgálatot 1949 végéig, mikor is Nagyvenyimre áthelyeztetett. Utána Szécsény Ferenc feleségestől, Bulyovszky Ilonával, még 20 esztendőig végezte a kántori szolgálatot olyképpen, hogy Szécsény Ferenc a régi hagyományos éneket vezette, felesége pedig az énekeskönyvbe felvett új énekeket játszotta és vezette. Az egy versszakos közének után mindig egy teljes szövegű új ének következett.

1949 szeptember 18-án a presbitérium úgy határozott, hogy az egyház földjeit nem ajánlja föl az államnak. Reménykedtek Dobi István földművelésügyi miniszter ígéretében, amelyet írásba adott 1948 június 5-én kelt levelében, hogy a tavaszi halászati jogért esetleg kártérítést kaphat az egyház, amely összeg elegendő lehet az egyház terheinek finanszírozására. Ez a reménység azonban megalapozatlan volt, mert a kormány nem teljesítette tagjának ígéretét.

1949 szeptemberében a templomtatarozásra gyűjtés indult, amelynek eredménye 2003 forint, valamint az esedékes államsegély összege is 2000 Ft volt. Ebből az összegből a templom tatarozását Takács Lajos asztalos 1200-ért, a templom kerítésének javítását Gulyás István kovács 400 Ft-ért, a templom kőmüves munkáit Pobrányi József és Bakos József kőművesek 2200 Ft értékben végezték el 1949 végén és 1950 elején.

1950 március 26-án és 1951 augusztus 12-én az egyházi földek felajánlását tárgyalta a presbitérium. Felajánlásra kerültek: a Balassa Antal féle alapítvány 100 magyar hold területtel részben Gárdony, részben Ráckeresztúr területén melynek kezelője a gárdonyi és a kápolnásnyéki református egyház volt fele-fele arányban. Az egyházközség tulajdonát képező mintegy 62 k. hold területből visszamaradt: a templomkertből 730 négyszögöl, a Belátó dűlőben a Mészöly Pálné hagyatékából 577 négyszögöl, a Kis tónál lévő Bóné Károly hagyatékából 354 négyszögöl szántóföld és a temetőkert 4 k. hold 1094 négyszögöl, összesen 5 k. hold 1155 négyszögöl. 1958 elején gyűjtés indult a temető Arany János utcai oldalának bekerítésére. A bekerítés meg is történt. 1959-ben gyűjtés indult a templom tatarozására mintegy 23000 Ft értékben. Az időközben befolyt földvétel árelőleg – 30000 – Ft, valamint 5000 Ft közalapi segély is. A munkálatok együttes költsége azonban a befejezéskor 75000 Ft-ra rúgott. A hálaadási ünnepségen, 1961 november 12-én Radics József esperes és Dr. Esze Tamás egyházkerületi főgondnok szolgált. 1962-ben és 1966-ban újabb 6000 és 4000 Ft földvételár használtatott fel templom ill. parókia tatarozásra. 1968 december 31-én Gulyás Péter lelkipásztor 39 évi gárdonyi, összesen 44 évi szolgálat után nyugalomba vonult. 1969 elejétől a lelkészi szolgálatokat Barta Géza baracskai lelkipásztor látta el. A nyugdíjas lelkész részére a holland reformátusok 30000 Ft-os adományából, az egyházmegye 30000 Ft-os kölcsönéből, a Balassa alapítvány 16000 Ft-os vételárából és az egyház pénztárából 1969 októberében az egyházközség az ún. nyugdíjas lelkészházat vásárolta. (lap teteje)

4.3. Szilvássy Géza lelkipásztorsága (1969-1980)

1969 november 2-án Szilvássy Géza Bp. Gorkij-fasori beosztott lelkész választatott meg gárdonyi lelkipásztornak. Beiktatását 1969 november 30-án Szamosközy István püspök és Radics József esperes végezte. 1970-ben a Zsinati Szeretetszolgálattól 4 db álló fogast, 31 db széket, a Bp. Klauzál téri gyülekezettől 30 db széket és egy jó állapotban lévő bécsi gyártmányú harmóniumot kapott az egyházközség. Így az egyik harmóniumunkat az agárdi protestáns templomnak adtuk. 1970-ben javíttatott a templomtető, a cserepek kicseréltettek, villámhárító szereltetett fel 30000 Ft-os költséggel és közmunkával. 1971-ben a zsinat 15000 Ft-os segélyt adott a lelkészlak hátsó részének a tatarozására és gyülekezeti terem kialakítására. A munkálatok megtörténtek, sőt elvégeztetett a templom belső javítása és festése is összesen 35400 Ft értékben. A padok festését a gyülekezet tagjai végezték. 1972-ben Faragó József kőműves a gárdonyi templom külső vakolását végezte. A haladó istentiszteleten Szamosközy István püspök és Radics József esperes szolgált. 1974-ben lett bevezetve a temetőbe a vezetékes víz 10000 Ft költséggel és közmunkával. 1983-ban ez a vízvezeték tovább bővíttetett újabb 10000 Ft-os költséggel és közmunkával. Javíttatott a nyugdíjasház tetőzete, valamint villamositva lett a harangozás 19500 Ft költséggel. Ugyanebben az évben Stück Károlyné 5000 Ft-ot adományozott Isten dicsőségére. Még ebben az évben Dr. Szilvássy Géza kamatmentes kölcsöne segítségével a parókia beköttetett a községi szennyvízhálózatba, és j avíttatott az ivóvízvezeték. 1975-ben tataroztatott a parókia, garázsajtó készíttetett, felújítást nyert a nyugdíjasház tetőzete és az agárdi templom egésze, együttesen 70000 Ft értékben és számos budapesti fiatal, köztük Tóth Kálmán egykori gárdonyi lelkész unokája és 2 dédunokája közmunkai segítséggel. 1977-ben betonjárdák javítása és építése, a tempiomkerítés festése, és a megroppant templomgerenda javítása történt. 1977-ben és 1978-ban a nyugdíjas lelkészház villanyhálózata felújíttatott, s ugyanott kerítés és kapu is épült. 1979-ben a presbitérium új lelkészi díjlevelet készített. A lelkipásztor több gyülekezeti kirándulást szervezett: Polgárdi, Igal, Veszprém, Almásneszmély-Leányfalu, Bp. Havas utcai Szeretetotthon. A kirándulásokon 30-50 fő vett részt alkalmanként. A lelkészi szolgálat egyre nehezebbé vált Gárdony gyors fejlődése és a főváros üdülőhelyévé válása miatt. 1980 elején Szilvássy Gézát a szekszárdi gyülekezet választotta meg lelkipásztorául. Szilvássy Géza 1980 február 21-i esperesi vizitáció alkalmával köszönt el a gyülekezettől. Szénási Sándor esperes a szolgálat ellátásával Szénási János sukorói lelkész felügyelete mellett ifj. Szénási Sándor teológust bízta meg, mint exmisszust, aki e szolgálatot 1980 októberéig látta el, mint ideiglenes helyettes. (lap teteje)

4.4. Borsos Péter lelkipásztorsága (1980-1995)

A presbitérium 1980 augusztus 17-én tartott gyűlésén a megüresedett állásra Borsos Péter lelkipásztor jelölését kérte. Borsos Pétert a gyülekezet 1980 október 1 2-én tartott választói közgyűlésén egyhangúlag megválasztotta. Beiktatása 1980 november 30-án volt, Szénási Sándor esperes szolgálatával. 1988 decemberében Gárdony Nagyközségi Tanács óvodaépítés céljára 252380 Ft értékben kisajátította a lelkészi javadalmat képező templomkert 628 négyszögöl területét. Ezen összeg felbasználásáról az 1982 január 25-i presbiter gyűlés döntött: – a gárdonvi templomtorony tatarozása, – az agárdi templomba a villany bevezetése és a harangmeghajtás villamosítása, – a lelkészlakásba és a gyülekezeti terembe a gázfűtés beszerelése. 1981-ben a torony újravakolása, 4 új toronyablak készítése, a torony festése 152000 Ft-ért, a gázfűtés bevezetése 84000 Ft-ért történt. 1981-83-ban újra padlózták a lelkészlakás két szobáját, valamint az előszobát és a gyülekezeti termet is PVC padlóval látták el. I 983-ban megrendelte a presbitérium a toronyóra javítását, amely 1984 elejére készült el 30800 Ft-ért. A javítási költség felét a Tanács állta. Az 1984 augusztus 26-i, a templomépítés 200. évfordulóján tartott hálaadó istentiszteleten az igehirdető Szénási Sándor esperes volt, az egyház és a felújítások történetét Borsos Péter ismertette. Énekszámokkal szolgáltak Béres Ferenc és Lipcsey Edit előadóművészek. Erre az alkalomra újrafestetett a templom belseje, renováltatott a vakolat kívül és belül, javíttattak a padok, az utcai járda, a kerítés, a parókia nyugati oldalának vakolása, a gvülekezeti terem festése. Lebetonozták és PVC padlóval látták el a cintermet. 1984 november 1 1-én a presbitérium Új temetői szabályrendeletet alkotott. 1985-ben a Tanács az agárdi templomtelket 186 négyzetméter területtel a gárdonyi egyházközségre ruházta, mivel a telek tulajdonjogának átvezetése az 1930-as években nem történt meg. 1985 június 9.-én a presbiterek gyűlése hozzájárult a nyugdíjas lelkésznek 15 évre a Vértesaljai Egyházmegye részére térítési díj nélkül történő használatba adásához, gyermeküdültetési célokra. 1985 október 20-án leplezte le Borsos Péter lelkipásztor az I. világháború gárdonyi református áldozatainak emléktábláját az áldozatok hozzátartozóinak részvételével a gyülekezeti tagok jelenlétében. Az emléktábla azok emlékét örökíti meg, akik elestek a harctereken, a községi harcok során, háború utáni aknarobbanások miatt stb. Az ünnepi istentisztelet perselypénzét és az ez alkalomra összegyűlt adományokat – I 0000Ft-ot – a dunántúli földrengés sújtotta gyülekezetek támogatására küldöttük el. A márvány emléktábla Martinovics Vilmos kisiparos adománya. 1985 karácsonyára a templom esetenkénti fűtésére 2 db PB-gáz hősugárzót szereltek be 12000 Ft-os költséggel és korszerűsítették a templom villanyvezeték hálózatát és kapcsolórendszerét 18000 Ft-ért.

A II. világháború utáni gárdonyi templom leírása: A kelet-nyugati tengelyben épült templom nyugati homlokzata előtt áll a 25 méter magas, háromszintes torony, melynek szintjeit erőteljes párkányok választják cl egymástól. Az alsó két szinten falsávok szegélyezik a tükrös mezőket, a torony alatti bejárat annak déli oldalán van. A harmadik szint díszesebb, mert a falsávok az órapárkánynál fejezetekben végződnek, mind a négy égtáj felé vakolatkeretes, félköríves záródású harangház ablakok vannak vállkővel, és zárókővel, alul könyöklő párkánnyal. A tornyot alacsony, de szép formájú barokk sisak fedi 1784-es évszámmal. A torony íves párkánnyal csatlakozik a templomhoz, melynek faláról már eltűntek az eredeti díszítések. Mindkét hosszanti oldalán és az egyenes záródású keleti végén félköríves záródású ablakok vannak. A déli oldal közepéhez egy kisméretű bejárati előcsarnok csatlakozik. A belső 9×18 méteres terét sík, vakolt mennyezet fedi, a torony felől két vaskos pilléren egy három nyílásos, hatalmas kőkarzat áll. Az északi fal közepéhez simul a falazott szószék, előtte helyezték el a mózesszéket. Az eredetileg barokk stílusú templom műemlék jellegű és 280 ülőhelyes. 200 kg-os harangját Tóth Arpád öntötte 1922-ben Veszprémben, a 120 kg-osat Schaudt András és fia Sándor 1862 július 14-én Pesten. (lap teteje)

5. A gárdonyi egyházközség intézményes és egyesületi élete

5. 1. A gárdonyi református elemi népiskola működése

Az iskolai oktatás 1745-ben kezdődött Csuthi János levitával. Az iskola történetének első hivatalos és biztos adata, a Báthory püspök vizitációjának feljegyzései, amely szerint a gárdonyi iskolában a debreceni methodus szerint oktatnak, és a gyermekek egész évben járnak iskolába. A XX. sz-ig általában csak debrecenből kikerült tanítót alkalmaztak, s csak utána fogadtak el Nagykőrösön ill. Pápán végzett tanítókat. 1841-ben 200 gyermek befogadására alkalmas iskola volt a gárdonyi, ahol a humán tárgyak és a vallás mellett reál tárgyakat is tanítottak, már a legkorábbi időkben is. A Ratio Educationis, az egyházi felsőbb iskolákban bevezetett Methodusok óta mind többet törődtek a tanítás anyagával és módjával is. Hogy a szülők az eredményt láthassák, már az előző korszakban az esztendei anyagot két részre osztották, s minden félévben vizsgát tettek a gyermekek a templomban a szülők jelenlétében. 1831-ben az egyházmegyében a tananyagot 6 évre beosztották, s a tanítók a végzett anyagról naplót – diurnum – kötelesek vezetni, s azt kéthetenként a prédikátorral láttamoztatni. A népiskolai törvény életbeléptetése után az egyházmegye 1874-ben megállapítja az itteni református iskolákban használandó könyveket és tanmenetet. A szegény gyermekeket az egyházak tankönyvvel segélyezik Lovasberényben, Kápolnásnyéken, Bicskén, Abán, Baracskán, Gárdonyban, sőt itt Balassa Antal alapítványt is tesz a szegény sorsú iskolás gyermekek iskoláztatására. 1931-ig csak református iskola volt a községben. Felekezeti különbség nélkül, ide járt minden gyermek. A római katolikus gyermekek vallási képezésével a mindenkori agárdi plébános foglalkozott. A református gyermekek vallásoktatását, mint 1841-ben, a XX. sz. -ban is képzett tanítók látták cl. A lelkipásztor csak a konfirmációra készítette fel a hatodik osztályos, illetve a 12. életévükbe érkező gyermekeket. 1941-42-es tanévben beindult az elemi iskola 7. osztálya is. 1942-43-as tanévben pedig a 8. osztály is. A továbbiakban nyolcosztályos elemi népiskolaként működött egészen az államosításig. 1948 szeptember 1-tő! állami nyomásra, a gyermekek vallásoktatását a lelkész látja el. A I világháborús harcok következtében az összes iskolai iratok megsemmisültek, és csak az egykori tanítók és tanulók emlékeinek a felidézése és írásba foglalása segíthet a homályt eloszlatni. Darabos Lajos rektor-tanítót az elbeszélések szerint az igazságos szigorúság jellemezte. Szécsény Ferenc tanítványai közül Csörgő József tiszadonyi, Simon Géza nagyharsányi lelkipásztor lett. Szécsény Ferencet követő Gárdonyi Lajos 1937 augusztus 28-tól, 1947 augusztus 28.-ig volt tanítója a gárdonyi református népiskolának. Egykori visszaemlékezéseit eképpen foglalta (szerencsére) írásba: ‘Kovács Károlyné született Fa Rózsa 1936. tavaszán ment nyugdíjba. Szécsény Ferenc kántortanító mellé Petrik Ida tanítónőt alkalmazta helyettesként a II. számú tanítói állásra a presbitérium, a Néptanítók Lapjában meghirdetett állás végleges betöltéséig. A hirdetésre 33 pályázati kérelem érkezett be, melyeket a presbitérium az előírásnak megfelelően rangsorolt, s a választást 1937 augusztus 28-ra tűzte ki. Az egyhangú eredménnyel végződő szavazással Gárdonyi Lajost a kiskopárdi (Somogy) ref. leányegyház preoráns tanítóját választotta meg a presbitérium. Az eredmény közlését bátori Sigray István főgondnok azzal hozta tudomására a megválasztott tanítónak, hogy a három és fél éves levita tanítóskodása, a Dunántúli Protestáns Lapban megjelent cikkei azt a gondolatot keltette a presbitériumban, hogy bízhatnak abban, hogy hűséges hitbuzgalmi munkát várhatnak el tőle, főként az ifjúsággal való foglalkozásban, és ugyanúgy eredményes tanítást az iskolában is. A díjlevél szerint a kisiskolások tanítását (I-II-III. osztály, ebben az évben 44 tanuló) kell ellátnia. Gulyás Péter lelkipásztor közölte, hogy az Ifjúsági Egyesülettel való foglalkozást heti egy alkalommal meg kell tartania. Kötelessége még a lelkipásztor és a kántortanító alkalmanként szükségszerű helyettesítése is, valamint az egyházi adókivetésben (adófőkönyvbe vezetés) segédkezni a kántortanítónak. A megválasztott másodtanító a díjlevélben foglalt kötelességét, valamint a lelkipásztor által felsorolt feladatok elvégzését szeptember első napjaiban megkezdte és a helyileg kialakult gyülekezeti és iskolai rend keretein belül 1939 július 15-ig folytatta, amikor is a nyugdíjazással megüresedett kántortanítói állást megpályázva, azt szótöbbséggel elnyerte. Ezután a nagyiskolások (IV-V-VI osztályosok, ebben az évben 42 tanuló) és az ismétlő iskolások tanítását vette át és díjlevele szerint teljesítette kántori szolgálatait és a fent említett feladatait is. Az iskolai munka sok évtizedes kialakulásának rendje szerint folyt az iskolában. Ennek a tanításnak a forma és időrendjét a toronyóra jelezte ütéseivel: háromnegyed 8-tól 8-ig könyörgés a templomban, 8-tól 10-ig és fél 11-től tanórák, 10-től fél 11-ig összevont “fertály” (összevont tízpercek), délután 2 órától 3-ig és fél 4-től 4-ig tanórák, közben 3-tól fél 4-ig „fertály”. Ez volt a napi időrend a hét öt napján. Csütörtökön az ismétlő iskolások tanultak hasonló időbeosztásban, de csak délelőtt. Ahogy a toronyütés a keretet jelölte, a tanítás tartalmát az egyházi tanterv, értékét a tanító felkészültsége és hivatástudata biztosította. Így folyt a tanítás évről-évre, kivéve az 1945-46-os tanévet, amikor tavasszal már se tanterem, sem felszerelés nem volt, sőt tanító is csak egy maradt: Gárdonyi Lajos. Bíró Lászlót a háború szigora tartotta keleten fogságban. A 142 főre szaporodott kis és nagyiskolások tanítását a tanító csak úgy tudta megoldani, hogy a KIE tagok deszkákat, téglákat hoztak padoknak, amiket a négy fal között körben helyeztek cl. Ablak csak egy volt, az is szimpla. A többi ragasztott olajos papír, ami nem ázott ugyan cl, de csak derengést biztosított a hideg teremben. Könyve, írószere csak minden tizedik gyermeknek volt. Délelőtt a nagyok, délután a kicsinyek mentek iskolába. A toronyóra már nem ütött, csak a maradék tanító magyarázott. Ez ment október végéig, mind kisebb gyermeksereggel. Mindenki azt hitte, hogy csupán a kályhátlan, ablaktalan tanterem az oka. A KIE tagjai hoztak kályhát, a gyerekek pedig egy-egy darab tüzelőt. Aztán novemberben a hiányzó gyermekek helyett mind többször a szülők jöttek jelentve, hogy a gyermek nem mehet iskolába, mert nincs cipője. A családokban néhol csak egy pár gyermekcipő volt. Ez adott a tanítónak egy ötletet, amit aztán megvalósításra végiggondolt és azt az október 31-i úrvacsoraosztás utáni presbiteri gyűlésen elmondott, kérve a presbitériumot, hogy engedje azt megvalósítani. Elmondta, hogy a váltott csoportok reggeltől estig tartó tanítását már nehezen bírja, ezért van egy kérése: a nagyok hétfő, szerda, pénteken délelőtt jöhessenek iskolába, a kicsik pedig kedd, csütörtök, szombaton ugyancsak délelőtt. Ehhez átcsoportosította a tantárgyakat úgy, hogy mindegyik csoport első napján, tehát hétfőn és kedden az érzelmeket adó tantárgyakat (hittan, magyar, irodalom, olvasás, történelem) tanulják. A második napon (szerda, csütörtök) a tudományosakat: számtan, földrajz, gazdaságtan. A harmadik napokon minden csoport minden osztálya az ügyesség és tehetség tantárgyaival foglalkozzon: ének, rajz, testnevelés. A tantárgyak közül az ének és az olvasás ment a legjobban. Kicsik és nagyok is a harmadik napot szerették a leginkább. Tanításának módszerében – a tankönyvek hiánya miatt – eljött a régi módi is: magyarázat után kórusban mondták el a kívántakat kétszer-háromszor. Legtöbbet segített a gyakorlás. Olvasást, számolást mindenki, az írást csak az gyakorolta, akinek volt írószerszáma és valamilyen papírja. A tanító könnyítést kapott, mert a presbitérium bölcsen határozva megengedte a csoportok másnaponkénti iskolába járását. Több szülő pedig, azért volt elégedett, mert egy pár cipőt egyik nap a nagyiskolás, másik nap a kisiskolás húzhatta fel. Az iskolai körülmények folyamatosan javultak a háborús károk helyreállítási munkálatainak eredményeképpen. Az 1946-47-es tanévet már jóval kedvezőbb kőrülmények között lehetett megkezdeni. Évközben Gárdonyi Lajost, aki I 941-től a Vértesalja Egyházmegyei tanfelügyelője is volt, megválasztották a Dunántúli Egyházkerülethez tartozó Csopakra kántortanítónak. Az 1947-48-as tanévben utóda Papp Imre kántortanító lett. E tanévben kezdődött az általános iskolák szervezése és az államosítások gyalázatos keresztülerőszakolása, amely a református elemi népiskola megszűnését jelentette, pedig ebben az esztendőben már három tanerő működött itt. 1987-ben megkezdődött gyülekezeti keretekben a hitoktatás. (lap teteje)

5.2. Diakónia

Az egyház, amely az adományok célpontja is volt, maga is adakozott és adományozott, segélyezett és gondoskodott. Már a legrégebbi számadási könyvekben is jelen vannak a diakóniai célú adományok: “Egy öreg prédikátornak 1 Ft… Egy özvegy papnénak 1 Ft… Egy öreg mesternek 0,15 Ft… Egy nyomorult öregnek 0,10 Ft… Nyavalyás prédikátornak 0,30 Ft… Egy szegény mesternek 8 Ft… Égett embereknek 0,14 Ft.” P1: Csehországi egyházközségek támogatására 1789, 1801, 1802, 1803 években. Ebből 1802-ben a Csehországi Református Egyház Theológiai Szeminárium állítására összegyűjtetett 3,20 Ft. A rektor-tanító házassági segélyére 6,40 Ft-ot adott a gárdonyi gyülekezet. 1789-1803 között az alábbi gyülekezetek és iskolák részére küldtek a gárdonyi reformátusok pénzbeli segítséget: Erdőbénye, Bodrogkeresztúr, Gyúró, Palkonya, Kishorvát, Udvari, Munkács, Nagykanizsa, Csabdi, Tinnye, Gyöngyös, Csokonya, Kolozsvár elégett temploma, Gyula város tűzkárosultjai stb. 1801-ben a Debreceni Kollégium részére, étkeztetési célra összegyűlt 3,30 Ft. 1802-ben a pesti református egyházközség templomépítését támogatták 3,41 Ft-tal. Számtalan alkalommal segítették a református iskolákat, úgymint a debreceni, sárospataki, pápai, marosvásárhelyi, udvarhelyi református kollégiumokat, a losonci, a szigeti, a gyönki iskolákat. Gyakran szerepel a kiadások között a “deák és szolgája” akik a legátust és a mendikánst jelentették. 1831-ben az épülő sukorói templom számára 50 váltó forintot, a kolerajárvány pusztításainak enyhítésére és betegek segélyezésére 100 Ft-ot gyűjtöttek és adományoztak a “família” kasszájából. 1851-ben az egyházközség évi 20 ezüst forint fizetésére kötelezte magát a kecskeméti református jogakadémia támogatására, ahol többek között egykor Jókai Mór is tanult. Sőt ugyanezen évben még 32 ezüst Ft is összegyűlt a kecskeméti főiskola javára. A már említett tűzkár miatt és az I. világháborúban és az azt követő eseményekben eltűnt és megsemmisült iratok miatt 1927-ig jóformán semmilyen főkönyvi adat nincs a diakóniára nézve sem. 1868-ban az egyház javára írt Balassa Antal féle ötvenholdas alapítvány jövedelmének jó része azonban végestelen-végig az iskolás gyermekek segélyezésére fordíttatott. P1: 1928-ban az egyház 15 gyermeket ruházott fel 30 Ft értékben és látta el őket könyvekkel és tanszerrel. 1930-ban alakult meg a Jótékony Nőegyesület, amelynek diakóniai tevékenységéről az 1939-es esperesi vizitáció is nagy elismeréssel nyilatkozik, különösen a szülő nők körében kifejtett gondoskodásáról. 1 930-ban a váli református egyház kiküldöttjei végeztek gyűjtést a helybeli presbiterek segítségével a váli templom építése javára. 1934-ben a pápai református lelkész, Ólé Sándor vendégszolgálata alkalmával gyűjtöttek az új pápai református templom építésére. 1936-ban a gárdonyi református egyház 603 pengőt fordított szegénygondozásra. 1952-ben 460 Ft-tal támogatták a nagylóki templomépítést. 1970-79-ben majdnem 20000 Ft-tal támogatták a Schweitzer Albert szeretetotthon építését. 1981-87-ben évi 3000 Ft vállalt adománnyal, de összesen 26953 Ft-tal segítették a Budapesti Ráday Kollégium építkezéseit. (lap teteje)

5.3. Belmisszió

Az egyházközséget a XIX. sz. végi és XX. sz. eleji ébredési mozgalmak elkerülték. Az 1928. évi esperesi vizitációs jelentés elismeréssel beszél Győrffy Berta (Győrffy József hódmezővásárhelyi lelkész leánya) óvónő munkájáról, aki 1928 április 6.-a óta dolgozott a református óvodában, ás aki leánykört alapított, amely Igen szépen működött. Ez az egyházmegyei elismerés évről-évre megismétlődött, és növekedett a Nőegyesület munkájával kapcsolatban is, amelynek ugyancsak Győrffy Berta volt a vezetője, egészen Gyomára való távozásáig. A Nőegyesület ás a Leánykör összejöveteleit hetente egyszer tartotta. Az összejövetelek programja általában az Új Hozsánna énekek tanulása, a lelkipásztor imája, igehírdetése, a szükséges egyházi közmunkák, családlátogatások megbeszélése, szeretetcsomagok elkészítése és eljuttatása a rászorultakhoz. Ezek költségeit az egyesület pénztárából fedezték. A feladatok elvégzéséhez szükséges anyagi eszközöket különböző rendezvények bevételeiből teremtették elő: szeretetvendégségek, teaestek, műsoros estek, vallásos estélyek, színdarabok szervezése és előadása. Ezeken a rendezvényeken a műsorokat a Leánykör és az Ifjúsági Egyesület tagjai adták elő. A rendezvényeket általában tombolával zárták. A Nőegylet évente átlag 100-200 pengőt fordított jótékony célra. 1941-ben a Nőegyesület új márvány asztalt ajándékozott úrasztalnak való használatra, ás arra díszes terítőt adományozott 500 pengő értékben. A háborús károk helyreállításában tevékenyen részt vállaltak a keresztény egyesületek tagjai. 1946-ban a Nőegyesület az Ifjúsági Egyesülettel közösen 8 regiszteres harmóniumot vásárolt az elpusztult orgona helyett. A Nőegyesület működését betiltásáig, 1949-ig folytatta. Ezen év utolsó emléke az általuk beszerzett templomi szószék és terítő garnitúra, amelyek ma is használatban vannak Gárdonyban. A KIE 1931. évi megalakulása után négy esztendeig zavartalanul működött. Azonban 1935-ben az elnökség kénytelen volt a presbitérium segítségét kérni, mert az ifjúság lelki gondozását célzó munka Gárdonyban 4 éven át folyt. de ebben az évben az érdeklődés csaknem a semmivé zsugorodott. Kéri az elnökség a presbitérium tagjait, szíveskedjenek közreműködni és az ifjakra hatni, hogy ez év őszén az ifjak összegyűjthetők legyenek, hogy a tényleges ifjúsági munka megindítható legyen. 1935-ben Gárdonyban tartották az egyházmegyei missziói napot, amelyen részt vettek a megyei érdekelteken kívül  Dr. Kováts István teológiai tanár, Dobos Károly, Kovács Bálint ifjúsági lelkészek. Szabó Balázs kiskunlacházai, Schwingor Jenő váchartyáni lelkipásztor és a közeli községekből az érdeklődő egyháztagok, főként fiatalok. Az Ifjúsági munka ez év őszén újra megindult és a következő években, de különösen Gárdonyi Lajos tanító megválasztása után fellendült, s az Ifjúsági Egyesületben sporttal, színjátszással, népzenével Is foglalkoztak, hogy egyben tartsák a fiatalokat. Részt vettek a gárdonyi fiatalok a környékbeli ifjúsági konferenciákon, Sukorón, Baracskán, Székesfehérváron, Seregélyesen. A második világháború után közvetlenül, az emlékezetes több napos alcsúti konferencián is részt vettek a gárdonyi KIE-sek. Gárdonyi Lajos Csopakra távozása után Gulyás Péter lelkipásztor és az új kántortanító, Pap Imre vezetésével működött tovább a KIE, egészen 1949-es állami betiltásáig. Lelkipásztor elkérte a pénztárostól a pénztárkönyvet, s nem működött tovább az egyesület. Presbiteri jegyzőkönyv nincsen a megszüntetéséről, a pénztárkönyv eltűnt.

Biczó Pál egykor pátkai lelkipásztor zárszava 1896-ban:

“Gárdonyi Szent Gyülekezet! Több, mint egyszázadon keresztül fennállott a te egyházad, a külső egyház, melyet dicső atyáid fundáltak, s anyagilag teljesen biztosítottak. Neked ma már nem kell annak fenntartása végett nagyobb anyagi erőt kifejtened, hanem igenis szükség, hogy ama belső egyházat a szivben-lélekben élő egyházat építsd meg, tartsd fenn és erősítsd. Szép a díszes, gazdag, fénylő egyház, de legszebb, legkedvesebb, legdrágább, az emberi kebelnek ama temploma, amelynek oltárán az élő hit és a tiszta erény virága tündököl. Ezen oltári szent tűz égjen, lobogjon minden egyes tagjaidban, akkor eljő igazán Istennek országa hozzád Is, mely üdvösség országa a Krisztusban. Atyáitok nemesek valának születésük és polgári állásuk szerint. Ti legyetek nemesek személyi, családi, keresztényi, emberi erényeiteknél fogva. Továbbá Atvámfiai, amelyek igazak, tisztességesek, amelyek igazi cselekedetek, amelyek tiszták és szerelmesek, amelyek jó hírűek s ami jóság s ha valami dicséret, azokról gondolkodjatok! Pál apostol (Filippi .4.8.). Eme szavaival végezzük történetünket, melynek átolvasása és ismerete szolgáljon tanulságul, lelkesítőül, buzdítóúl minden egyháztagnak egyaránt!”

Itt fejeződik be a remekbe szabott leírás történetünkről, 1995 az utolsó említett év. 2012-ben, 17 évvel ezután megérett az idő, hogy az azóta megesett történéseket is felvázoljuk. Előzetesként lássuk egyre gyarapodó fotótárunkat, és hamarosan a beszámolót is. Az utolsó pár évtizedből fotók.

Azaz
6. A Gárdonyi Református Egyházközség története 1995-től napjainkig
6.1 György Attila lelkipásztorsága (1995-2003)

6.2 Oláh László és oláhné Karl Melinda lelkipásztorsága (2003-

 

(lap teteje)

Vélemény, hozzászólás?

Threesome